kötelező ömlengés

Szóval vannak megszokott dolgok. Az átgondoltságában tökéleteshez tartó OS X ilyen. Működik, ezt szagoljuk, érezzük, tapintjuk sokan nap mint nap.

Öcsém kapott egy videós iPodot, most épp arra konvertálok filmeket. No igen, mikor négy 60megás filmet nyomok össze egyszerre, prociterheltség 100% folyamatosan, és a szaros kis G4 1.25 GHz nemhogy nem szaggat be más programok alatt, de akadás nélkül viszi a HD videókat... Mindezt egyszerre. Exposé akadás nélkül, Dock ikonnagyítgatás akadásmentes...

Szóval igen, ez az az érzés, amit csak a Mac ad. hihetetlen!

-=bocs SzKis=-

"univerzális gondolkodó"

Volt ma egy buli, épp a szülinapi bulim, és a nyelvvizsgám előtt: az első olsztálybulink.
Felettébb külünös érzés volt, mikor megérkeztünk, hogy együtt ittunk a többiekkel. És -bár nem vagyunk a nagy szavak emberei- mégis együtt kezdtünk el hinni timooval valami osztályközösség-félében. A XII. év közepe felé tartva már merünk együtt inni, és nem minden poént mellre szívni.
Jó érzés!

Van ez a vonzódás dolog. Mikor érzed, hogy szeretsz valakit, vagy inkább tudnál szeretni. És csak nézed a villamoson, ahogy olvassa Wass Albertet, vagy éppen a legjobb barátoddal táncol, miközben te nézed, és a legjobb szándékod ellenére is úgy érzed, hogy féltékeny vagy. Mellesleg meg a legjobb hangulatban vagy. És mégis bazmeg, mégis semmi nem jön össze!

Nagyjából ezek a ma este érzései. Legjobb barátok, akik hívnak vissza a buliba, akár a sörüket is felajánlva (ami nagy dolog), és csöndben kettesben beszélgetve, mikor mindig feltűnik valaki, hogy miért is vagy féltékeny.

Elég, költő, aludj!
Kívánok mindenkinek boldog szülinapot (elsősorban 18-adikat!)
erdojaro

(nem írom le mennyi sör és bor után, még miután átolvastam sem!)

Ui.: Így másnap reggel visszaolvasva sem olyan gáz :D milyen jó.

Számvetés habbal

Az apropó, aminek okáért írok az, hgy ma este lementünk Anyával a pincénkbe (a solymári pincénkbe, ami amolyan bormúzeum jelleggel tárolóhelyként szolgál a soha elő nem vett borainknak), és összeszedtünk 14 palack bort a vasárnapi szülinapi ünnepségre. Igazán felemelő érzés, amikor elhangzik, hogy erre az alkalomra (ti. nagykorúvá válás) még a '98-as Szepsy 6 puttonyos sem sok...

Előjött az érettség témája, mire azt mondtam Anyának, hogy már lassan nem szégyenlem magam férfinak hívni. Hiába, azt gondolná az ember, hogy ez a 18. szülinap mizéria, meg érettségi, személyi igazolvány, és a többi mind-mind csak üres szöveg, de lassan rájövök, hogy mégis felnőtté válok és váltam. Jó érzés, bármennyire felelősségteljes is.

Ma este kibontottuk 2 új borunkat, a 2004-es Cabernet Franc válogatást, és a Stílusgyakorlatot. Mindkettő hordóminta, még palackban sincsenek, és mégis olyan meggyőző kedvességgel hívnak magukba, vagy éppen magukat belénk... élménnyé varázsolták a maestét. (ezt valami miatt nem mertem még felírni a Heimann.hu-ra, pedig oda kívánkozna)

Valamiért az utóbbi időben teljen átalakult az Ákossal való "kapcsolatom", a bennem élő Ákos-kép.
Eddig volt egy "ideális popsztár" képem, a mostanihoz képest, most valahol megtaláltam benne a költőt. Az ő kezében a zene csak egy eszköz, amivel a szavakat felemeli. Megtanultam két versét, és ennek még nincs vége, mert úgy érzem megismertem. Látom az arcát, az igazi arcát.
Nagyon szívesen beszélgetnék vele egyszer igazán hosszan, mint költővel. És nem kérnék autógrammot.

Egy időre ennyi... csapongó, és minden kifejtésre szorul, de ennyi.
Maradok tisztelettel
erdojaro