pozitív csalódás

edit - prológus

a lent található világfájdalomról árulkodó postot erdojaro barátom készítette, csak nem publikálta, ennek oka az akkori [2006 január 30.] fájó aktualitás. amikor az embernek nem sikerül valami, az rossz, de amikor látja, hogy a többieknek igen, neki meg nem, az még sokkal rosszabb.
amiért most mégis pulikálni merészelem [természetesen a pajtás beleegyezésével] az a nevetséges szituáció, hogy ezen post mára, kb egy hét leforgása alatt aktualitását vesztette. az aktualitással múlt a fájdalom is.


-avagy miért nem értem magam és a világot-

Ez egy világmegváltó post is lehetne, de sajnos nem tudom olyanra megírni.
Timónak végre összejött egy csaj. Ez a lehető legnaturalistább kifejezése ennek az örömteli pillanatnak, mégis valahogy bennem így él. De ez öröm. És a szívemben tényleg öröm.

Van azonban agyam is sajnos, és sehogy nem tudok kibékülni a világgal. Meg magammal. Miért nem sikerülnek az ezirányú cselekvéseim? Minden reményt el kell veszteni, hogy már minden tök mindegy legyen (na jó, buzi nem leszek). Reménytelennek érzem magam, és az egész szituációt. Komolyan, annyi kedves és szép lány van, és miért nem tudok szerelmes lenni???

Na mindegy, bukó az egész, ez a post meg megmarad zárójelesnek, és titkosnak, és csak kevesek olvassák majd. Mert a blog nyilvános, az agyam pedig nem (nem úgy, mint majd 77 éves koromban, amikor azt szeletelik a boncasztalon...)

És akkor most mosolyt fel, éljen a Világ!


edit - utószó

most teljes a boldogság, Zoli barátunk olyan párt talált magának, aki párja, társa, barátja, szeretője. kettőjükben minden megvan ami egy hosszú, boldog kapcsoltahoz kell. teljes mértékben elképzelhetőnek tartom, hogy együtt lépik át a felnőttkor küszöbét, itt válik a gyerekből fiatal, lesz a tiniszerelemből párkapcsolat. nekem nagyon szépen sikerült a saját átmenetem, a legjobbakat kívánom mindenkinek, akinek ez mostanában aktuális:D