szokásos helyzetjelentés

most német cserediákunk van. ezt nehéz összeegyeztetni az iskolával. illetve nem lehet összehangolni a kettőt.
ma is voltunk buliban, 3 napja éjfél után fekszem, reménytelen az egész. sulira meg tanulni kéne ezerrel...

megyünk Erdélybe holnapután. nagyon várom, de tartok is tőle, hogy nagyon ott sem fogom tudni kipihenni magam. az már biztos, hogy az odaút a németek kipihenésével fog eltelni...

valahogy megint kezdek megzavarodni. ok s dolog, ez hozza magával, hogy kevés időm van gondolkozni, elmélyülni akármiben. megyek aludni, greetingS!

én nem vagyok...

nos egy helyen, ahova járok, egyre több mindenkiről derül ki, hgy zsidó. Az elején, kb. egy-két hete kiderült 2 kedves minisztériumi dolgozóról, amikor a Rosh Hashanahot emlegették. Én meg rákérdeztem, hogy az mi, mire ők: "Ez nem való egy sváb kisfiúnak...". Mondanom sem kell, ez valahogy nem volt szimpatikus.
ma azonban egy olyan lányról derült ki, hogy a zsinagógába meg valamikor ünnepelni, aki még szimpi is volt, és olyan kedves. Ilyenkor ér véget az ész... Mindenhonnan az jön, hogy a zsidók így, a zsidók úgy, és nem tudsz mit csinálni, ha valaki szimpatikus, akkor az, akár zsidó, akár nem. Perzs ez csak baráti szimpátia, de akkor is.

szégyenlem magam. Én nem akarok előítéletekkel hozzáállni egy emberhez, illetve a vele felállított bármilyen kapcsolathoz, hogy ő zsidó. Belegondoltam ebbe, és ez annyira szánalmas a Világtól, hogy ilyet nevel az emberbe...
nem fogok tudni most már elszakadni ettől soha, pedig igyekszem jó szándékkal hozzáállni.

barátok, munka és szüret

Kedves egybegyűltek! Először is elnézést mindekitől, mert régesrég nem írtam, de ha nincs ihlet, akkor nem is írok, mert értelme sincs.

Érdekes dolgok történnek a legjobb barátaim, és magam a portáján is. Sz. Kis Zoli valahogy sokat nőtt (ahogy azt Lulu, a huga is megmondta kedvesen telefonba), de a világért sem változott meg. Talán az első ember, akin érzem, hogy az érettségi elmúltával (persze valószínűleg attól függetlenül) egyszerűen felnőttebb lett egy lépcsővel. Egy kedves összefutásunk (csúnyább szóval többcsillagos kanbuli) alkalmával igen jót beszélgettünk, jó érzés volt látni, hogy vannak olyan barátaim, akik még azt is megmondják, ha pöcs vagyok. Asszem ez az őszinteség.

A suli (mert erről is beszélni kell) beindult rendesen, úgy érzem képes vagyok tanulni. Valószínűleg ez az érettségi parának köszönhető, de hát ez is eljött. A rendes tanórák mellett járok németre a Gőteintézetbe, amire szintén izomból kell tanulni, meg táncra, amire csak tanulni nem kell, de az időmet eszi. Mindegy, ebből semmi áron nem szeretnék kimaradni, az a társaság (nameg a mozgás is) nélkülözhetetlen számomra.

Most jön a megkerülhetetlen téma, a szerelem. Nem tudom szavakba önteni. Kicsit úgy érzem magam, hogy én is felnőttebb leszek napról napra, haladok az ún. nagybetűs élet fele, ahol az embernek kedves barátnője van, és ővele megy a családi ünnepségekre is. Ez olyan, mintha egy választóvonal lenne. Ilyenkor lehet majd elképzelni, hogy akár nálam is alszik, egy-egy nap. Hangsúlyozom, itten nincs szó tényekről csak alakulnak a dolgok (aki meg ezt megértette, az jelentkezhet nálam egy Coronitáért...)

Munka. Nyáron dolgoztam egy hónapot, kerestem sokat, ismerkedtem, élveztem... Tegnap előtt felkeresett a 'Főnököm', hogy nem akarok-e heti 6-8 órában weblapot frissíteni. Mondom, persze, előbb mondjuk be kéne fejezni a saját honlapunkat, de mondjuk november elsejétől szívesen. Mindez azt jelenti, hogy tanév végére megkeresem a PowerBookom árának felét, aminek a szüleim is örülnek majd. Meg nekem is jó érzés, hogy hónapról hónapra keresek majd...

Egy időre ennyi a változások korából elég is lesz. Dolgoznom kell, szüret van, Shirazt és Tannatot szedtünk ma, megyek bógyózni. "Vár a munka a kertben"

- erdojaro -