én elmegyek, Te itt maradsz

Nem írok életrajzot többet.
Ma voltam sétálni az erdőben. Ez összességében egy nagyon kedvező dolog számomra, hogy egy köpésre tőlünk van egy relatíve nagy erdő. Itt pedig igen jókat lehet túrázni, és csak úgy sétálgatni is. Az erdőnknek egyértelmű előnye, hogy király hideg van benn (mármint a 38 fokhoz képest hideg), viszont sok a szúnyog. Namost egy ex-barátnőmmel voltunk sétálgatni, aki felöltötte csini topánkáját (magyarul: papucsba jött erdőbe!!), így nem lehetett haladni. Viszont volt nagy élményem, mert a sok szúnyogot hessegetni róla nem volt elég az ő két keze, ezért én is besegítettem. Szúnyogot hessegetni nem is tudjátok, milyen mókás ;) Pláne, ha intelligens a szúnyog, és tudja, hova kell repülni.

Ma elmegyek táborba, táncolgatni. Egy kétbodony nevű falucskába megyünk, ahol vannak kedves kis leányok, továbbá kortárs ifjak, és ami nagyon fontos, kocsma, és zenekar. Hiába, a néptáncolás igen elmés dolog. Erősít is, meg jó érzés is :-) Neki is, meg nekem is. (hogy tánctáborban mi lesz, azt fedje a balladai homály, jótékonyan)
Bye!

első - éljen!

Kedves Rádiónéző gyerekek!

Hirtelen felindulásból csináltam magamnak blogot. (bocs timoo, automatizált, előregyártott rendszert alkalmazok - most még).
Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy blogba írni. Persze mostt még nincs tétje, de majd egyszer talán lehet.

Magamról kell írnom egy keveset. 17 éves vagyok jelenleg, ennél fogva magabiztosságban bővelkedő tinédzser. Református gimibe járok (nem szentfazék hely), és kicsit konzervatívnak tartom magam. A korosztályomhoz képest. Ha a nagyapám olvasná a blogot, talán nem így vélekedne rólam... A jövőmet felvázolva talán kiderül még néhány dolog rólam. Németországba szeretnék kimenni tanulni. Borászatot, de erről még lesz szó. Eddig három célom van: egy felsőfokú nyelvvizsga, egy PowerBook (amivel lehet videóchatelni is, és az jó), és egy érettségi, de ez nem olyan fontos.

Borászkodásra visszatérve, igen, boász családból származom, habár egyik felmenőm sem volt képesített borász. Kicsit atyai kényszer ez a borászkodás, de úgy érzem, egyre inkább saját szándék is. Ez azért jó érzés lehet a szüleimnek.

Mostanság ugye nyár van, ami jó, mert dolgozhattam egy hónapot a Bortársaságnál (a borkereskedőnk), és kereshettem pénzt is. Sajnos a munka mellett más nagyon nem fért be az időmbe, ami még belefért volna, azt elvitte a KRESZ, ugyanis vezetni is tanulni kéne. Sok a dolog.

Elsőre ennyi, majd még folytatom.