Büszkeség és balítélet

Péntek este elindultunk Anyával moziba, majd spontán felhívtam Krisztit, és elvittük őt is. Vicces volt a szüleimmel és a barátnőmmel együtt mozizni indulni.
A film, amire beültünk a címe alapján nem különösebben keltené fel érdeklődésemet: Büszkeség és balítélet. Mindez semmit
nem mond a film tartalmáról, olyan hatást kelt, mintha valami háborús-gondolkodós-mélytartalmú filmmel állnánk szembe.

Pedig ez az alkotás -szerencsére- nem ilyen. A történet, ami Jane Austen tollából született először könyvek formájában, és mint nemrég megtudtam, többszörösen feldolgozott alkotás, kicsit szűkösen is érzi magát a 2,5 órában.

A képi világ gyönyörű, és a történet -talán lányosan- romantikus, érzelmektől túlcsorduló. Néha úgy éreztem, mintha a férfi főszereplő egy az egyben Anyeginről lett volna mintázva, de ez is beleillet a képbe. Ha láttad Martha Fiennes '99-es Oneginjét, ismerős lesz, mire gondolok.
A másik számomra kedves életérzés, ami áradt a filmből, az a vidéki nemesség bemutatása; egyszerűen bájos!

Lényeg a lényeg: Nővel vagy családdal, netán barátokkal - tuti tipp a film. ;-)