én nem vagyok...

nos egy helyen, ahova járok, egyre több mindenkiről derül ki, hgy zsidó. Az elején, kb. egy-két hete kiderült 2 kedves minisztériumi dolgozóról, amikor a Rosh Hashanahot emlegették. Én meg rákérdeztem, hogy az mi, mire ők: "Ez nem való egy sváb kisfiúnak...". Mondanom sem kell, ez valahogy nem volt szimpatikus.
ma azonban egy olyan lányról derült ki, hogy a zsinagógába meg valamikor ünnepelni, aki még szimpi is volt, és olyan kedves. Ilyenkor ér véget az ész... Mindenhonnan az jön, hogy a zsidók így, a zsidók úgy, és nem tudsz mit csinálni, ha valaki szimpatikus, akkor az, akár zsidó, akár nem. Perzs ez csak baráti szimpátia, de akkor is.

szégyenlem magam. Én nem akarok előítéletekkel hozzáállni egy emberhez, illetve a vele felállított bármilyen kapcsolathoz, hogy ő zsidó. Belegondoltam ebbe, és ez annyira szánalmas a Világtól, hogy ilyet nevel az emberbe...
nem fogok tudni most már elszakadni ettől soha, pedig igyekszem jó szándékkal hozzáállni.