Lásson, akinek van szeme a látásra.

-avagy öröm és csalódás egy napban-

Nos, hát eljött a szalagavatónk is. Kedves rokonságom (sajnos nagyszüleim közül csak Jani papa) és legjobb barátaim részvételével. Megkaptuk az utolsó útravalót a nagy menetelésre az érettségi felé, a szalagunkat.

A hosszú este folyamán olyan sok érzés jött elő bennem, mint talán még soha. Először is az öröm, hogy a Baár-Madasba járhatok, és a szigor és keménység, amit a felettünk 5 éveig regnáló Arany János igazgató úrtól kaphattam. Nem is gondoltuk volna akkor régen, mikor vasszigorral verte belénk az Aradi Tizenhármak nevét, a Himnuszt és a Szózatot, mekkora hatással lesz ránk. Nem mondhatni, hogy tökéletes ember volt, de amit adott, annak alapján az értéke nem elvitatható. Köszönöm még egyszer!

A táncaink, a hivatalos műsor után egy kedves bálban megtáncoltattunk szüleinket (Anyának köszönet! :-) és huzakodó tanárainkat is (ugye, Marton tanárnő?? Elbújunk a tanári büfében, mi? Nem elégítve ki a szegény diákok táncolhatnékát, mi? A rossebb a félénk nőkbe!)


A bál és a formaságok után fergetes buli következett a Desperadosban, amit en-bloc kibéreltünk. Nekik megérte, mert otthagyhattunk jó 1-2 millát, nekünk megérte (de még hogy!), hiszen talán életünk eddigi egyik legjobb buliján vehettünk részt. Olcsó piák (minden relatív), és kedves nők társaságában eltölteni egy hosszú éjszakát már önmagában is fenomenális lenne, de ha ehhez még hozzávesszük a többórás táncolást és a kurvajó HáeR koncertet... Huhh, megismételhetetlen esténk volt. Az éjszaka hátramaradó (rövid) részét Bekénél töltöttük egy kis hétévégiházban a Vőgyuccában. Azon szerencsések, akik az egyik hősugárzó mellett fekhettek, jól elszenderegtek egy szál pólóban, jómagam viszont kabátban alva fázta meg, így hát mindmáig fújom az orrom. Mellesleg a hősugárzósok kapják be! és monnyanak le!!


Nem lehet azonban meg nem történtté tenni az este ürömét az sok örömben. Egyszer, talán pár hónapja azt kezdtem érezni, hogy szükségem van egy igazi társra. És lett volna, és óvtam volna féltékenyen a világ sugarától és szerettem volna. Nem adatott meg. Nem tudok beletörődni, és nem tudom nem feladni. Ismét üresen, szemezve a villamoson a 15 éves lányokkal, mert miért ne... Talán egyszer legalább valami könnyű kapcsolat összejön.